A színész-rendező a
Fehér nászéjszaka csütörtöki vetítését követő közönségtalálkozón elmesélte, hogy az első filmet, amelyben játszott, Koreában is bemutatták, úgyhogy húsz órát repült, hogy elmenjen a vetítésre, amelyen végül kevesebb, mint húsz ember vett részt. „Nincsen szomorúbb dolog egy üres moziteremnél, úgyhogy örülök, hogy ma este ilyen teltház előtt vetítették a filmemet”˗ mondta.
A film a rendező eddigi legoptimistább és legvidámabb munkája. Kormákur szerint nagyon nehéz volt befejezni ezt a történetet, mert ugyan Csehov
Ivanovjának egy változata, mégsem akart szomorú véget adni neki. Ugyanakkor félrevezetni sem akart senkit, inkább egyfajta reális befejezést szeretett volna: „a tőlem telhető legtöbb optimizmus van ebben a filmben”.
A
Fehér nászéjszakát számos alkotó inspirálta, elsősorban természetesen Csehov, hiszen az
Ivanovon a rendező színházban is dolgozott, ugyanazzal a csapattal, amelyikkel időközben a filmet is készítették. Nagy hatással volt Kormákurra Nyikita Mihalkov, különösen az
Etűdök gépzongorára, Elem Klimov és a
Jöjj és lásd, Miloš Forman és Peter Weir munkái, Ang Lee
Jégvihara. A rendező különösen azt kedveli ezekben az alkotókban, hogy még ha szomorú történetet mesélnek is el, műveiken átsüt a filmezés öröme.
A film tehát igazi Csehov-hommage: szereplői a múltban élnek és a jövőbe vágynak. Kormákur azt is elárulta, hogy nem hisz az olyan párkapcsolatokban, ahol nagy a korkülönbség. „Az idősebb ember még idősebbnek érzi magát a nagyon fiatal mellett, és ez nagyon lehangoló tud lenni.” A film azonban tragikus alapszituációja ellenére egyáltalán nem nyomasztó. A nézők kérdésére, hogy miért pont az Ivanovhoz nyúlt, ha vígjátékot akart készíteni, a rendező ennyit mondott: „Ha valaki Izlandon vígjátékot csinál, akkor az
Ivanovhoz fordul. Nálunk ez így megy.” Hozzátette azt is, hogy szerinte Csehov kifejezetten humoros szerző, bár a legtöbb rendező ezt egyáltalán nem hajlandó észrevenni.
A filmet hat hétig, gyönyörű időben forgatták a szigeten, ahova a családjaik is elkísérték az alkotókat, rengeteget improvizáltak, és végig nagyon jó volt a hangulat. A stáb igyekezett nem felforgatni a szigetlakók életét, bár például az operaénekes éjjeli előadásával beharsogta az egész települést. Az a jelenet pedig, amelyben a bankjegyeket össze-vissza fújja a szél a szigeten, a gazdasági világválság óta kicsit új kontextust kapott, különösen Izlandon.
A rendező most jár először Magyarországon, bár állítása szerint folyton magyarnak nézik. A Titanic zsűrielnöke a fesztivál végéig marad nálunk, és holnap este Ő jelenti be a
Hullámtörők-díj nyertesét.
)
)
)
