A napokban került a mozikba a tavalyi Titanic fődíjasa,
Baltasar Kormákur fanyar humorú északi thrillere, a Vérvonal. Szerényen jegyeznénk meg, hogy eddig minden fődíjasunk országos forgalmazásba került – és nemsokára jön az Észak is.
Külön jutalmat érdemel minden olyan film, amely nem csak önmagában jó és szórakoztató, de rengeteget el is mond arról az országról, ahol készült. A Vérvonal jutalma, egyebek közt a tavalyi Titanic Filmfesztivál nagydíja volt.
Baltasar Kormákur a kicsiny, de meglepően virulens izlandi filmgyártás abszolút sztárja, akit odahaza és nemzetközi fesztiválokon szerzett sikerei révén már Hollywood is megkörnyékezett, nem véletlenül. Kormákur fanyar humora, remek megfigyelőképessége és persze jó arányérzéke teszi páratlan rendezővé: ez esetben például egy hétköznapi bűnügyi történetet - Arnaldur Indridason sikerkönyve volt az irodalmi alapanyag - tesz jóval többé, mint ami. Hősünk, a szakállas, norvégpulcsis Erlendur egyszerre két gyilkosság nyomába ered, amelyeket több évtized választ el, ám csak az nem sejti, hogy a két eset végül összekapcsolódik, aki még életében nem látott krimit, vagy komoly fejsérüléssel bír, de az meg kórházba menjen, ne moziba. A nyomok abba (a valóban létező) kutatóközpontba vezetnek, ahol a kevesebb mint félmilliós lakosságú Izland genetikai térképét próbálják felvázolni. A többit tessék összerakni, a rendező mindenesetre pazar és izgalmas tempóváltásokkal, jól megírt dialógusokkal, illetve roppant szórakoztató közjátékokkal operál, és ami, mint történet alapjáraton inkább egy tévés krimisorozatba illene, a vásznon izgalmasabbá válik, mint amit Hollywood az egész nyári szezonban produkált. És előre szólunk, a főszereplő néha főtt birkafejet eszik, de ez arrafele természetes dolog.
Vízer
Forrás: www.est.hu 
)
