Negar és Ashkan kétszemélyes együttest alkotnak. Beígérnek nekik egy londoni fellépést, ám szükségük volna a megfelelő papírokra, hogy elhagyhassák az országot. Mivel úgy tűnik, hogy az iratokhoz lehetetlen törvényes úton hozzájutni, összeállnak az illegális másolásból és tolvajlásból élő Naderrel, aki kapcsolatai révén segíthet nekik. Amíg az útlevelek és vízumok elkészülnek, a trió bejárja a várost: helyi rappereket, rockereket és elektropopot játszó együtteseket hallgatnak.
„Mahmúd Ahmedinezsád nem sokkal hatalomra kerülése után betiltotta a ’nyugati és dekadens zenéket’ Iránban, a Perzsa macskák mégis úgy mutatja be Teheránt, mint egy vibráló underground indie rock-szcénával rendelkező várost, és a filmben megjelenik jó néhány együttes, amely akár a New Musical Expressbe is bekerülhetne. Bár a Perzsa macskák fikciós film, a rá jellemző elmésséggel és érzékkel Bahman Ghobadi azt az érzést kelti a nézőben, hogy a városban jelenleg is zajló mozgalom jelentős kordokumentumát látja. Figyelembe véve, hogy Irán 30 év alatti lakosságát 60 százalékra becsülik, a film azt a generációt ünnepli, amelynek valószínűleg a legnagyobb hatása lesz az ország jövőjére.” (Michael Hayden)
