Nick James, a
Sight & Sound főszerkesztője, aki a listához írt
bevezetőjében a filmekhez kapcsolódó trendeket írta le, a beszélgetés során kiemelte, bizonyos rendezők filmjeinek szerepeltetése többi alkotásukat is reprezentálja a listán. Az összeállítás célja, hogy az elmúlt tíz év filmművészetében bekövetkezett esztétikai változásokat írja le. James szerint az ilyen listák, akármi is történjék, kánonformálóak, ezért ez az öt kritikus által összeállított, vállaltan szubjektív, és ebből kifolyólag talán felületes képet nyújtó lajstrom vitaindító kíván lenni: „Elsősorban provokációnak szántuk ezt a pillanatfelvételszerű összeállítást” – mondta. Emellett kiemelte, hogy a lista összeállítói nagyon különböző ízlésvilágokat képviselnek, nem lehet véletlen, hogy mégis könnyen megegyezésre jutottak: bizonyos filmek bekerülése egyszerűen nyilvánvaló volt.
Vincze Teréz szerint a lista a szerzőiség tradícióját hangsúlyozza, továbbá a nemzeti – például a román és a dél-koreai – filmgyártásokat, az experimentális filmet, az animáció és a nagyköltségvetésű dokumentumfilm előtérbe kerülését emeli ki.
Tiina Lock felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy még ha egyes alkotók vagy irányzatok – úgy mint a tagadhatatlan jelentőségű Dogma-mozgalom – hiányoznak is az összeállításból, a lista elsősorban trendek megjelölését célozza meg. Fesztiváligazgatóként azt is megjegyezte, a kritikusok véleménye indifferens a mustrák válogatói számára, mert ők sokkal nagyobb filmmennyiségből kénytelenek válogatni, mint amit az újságíróknak kell látnia.
A közönség soraiban ülők többek között arra voltak kíváncsiak, a kerekasztal résztvevői milyen újdonságokat fedeznek fel az elmúlt tíz év filmtermésében.
Vincze Teréz szerint a legtöbb listán szereplő film valójában a rendezők szerzőségét igazolja, tehát azt, hogy az egyes alkotások a kézjegyüket viselik magukon – például Abbas Kiarostami pályáján A cseresznye íze és 10 című munkák a technikai fejlődés adta különbségek ellenére is nagyon hasonlóak.
Nick James azt hangsúlyozta, személy szerint mindig izgatottan várja, hogy meglepetések érjék, és még ha nagy, robbanásszerű változásokat ritkán is figyelhetünk meg, szeret hinni abban, hogy a művészek munkája fejlődik, és vannak apró, de érdekes előrelépések. Míg véleménye szerint az Inland Empire egyedülálló módon támadja a narratív konvenciókat, és ilyen értelemben az elmúlt évek legmeglepőbb alkotása, addig
Vincze Teréz szerint ez az alkotás kizárólag experimentális filmként értelmezhető, és így talán nem is olyan radikális munka.
)
)
