Dorobantu filmjében, a
Felvonóban két tinédzser napokra beszorul egy kihalt épület liftjébe. A két négyzetméternyi területen eltöltött idő fizikai, érzelmi és pszichológiai fázisait, a fiú és a lány szabadulási kísérleteit dolgozza fel ez a kamaradráma.
A rendező a közönségtalálkozókon mesélt a nézőknek a forgatási körülményekről: állami támogatás nélkül, 200 euróból dolgoztak. „Független filmet akartunk csinálni, nem is volt cél, hogy több pénzt szerezzünk.” A stáb mindössze öt emberből állt, két évig tartottak az utómunkálatok, és tizennyolc napig forgattak egy régi bukaresti színház, az Odeon teherliftjében.
Az alkotók egyik célja az volt, hogy térben és időben kicsit elvonatkoztatott legyen ez a történet, ne hangozzon el túl sok konkrétum ˗ nem tudni pontosan például azt sem, hogy a kilencvenes, vagy a kétezres években járunk-e. A film egyébként körülbelül kilencven százalékban hű marad a színdarabhoz, amely alapján készült. Ugyanaz a két színész ˗ a forgatáskor tizenhét és tizennyolc esztendős Cristi Petrescu és Iulia Verdes ˗ szerepelt a színházi változatban is, és itt sem improvizáltak, hanem szóról szóra a megírt dialógusokat mondták el.
Az alapötlet egy három soros újságcikkből származik: egy londoni teherliftben három hónap után találtak rá egy fiatal párra, akiknél nem volt igazolvány, így évekig nem tudták azonosítani a holttestüket. A rendező elmondta hogy bár a történet meglehetősen nyomasztó és drámai, reményei szerint a nézők felfedezik a Felvonóban a pozitív tartalmú üzenetet is. Végül ennek hangsúlyozására döntöttek úgy az alkotók, hogy a film utolsó jelenetével megbontják a cselekmény kronológiáját.
A nézők kérdé

sére George elmondta, a filmben szereplő fiú idő közben fotós lett, Olaszországban él, a lány pedig filmiskolába jár Bukarestben, és elindult a színésznői karrierje. A rendező következő munkáját ősszel kezdi el, a film „poszt-apokaliptikus road movie” lesz, ismét minimális költségvetéssel: „A független filmezés megmarad, viszont soha többé nem szeretnénk ilyen zárt térben forgatni”.