A versenyprogramban szereplő
Vadember című svéd film közönségtalálkozóján a rendezők,
Martin Jern és
Emil Larsson elmesélték, hogy a hátborzongató végkifejletű,nyomasztó történet megtörtént eseten, egy svéd kisvárosban elkövetett kettős gyilkosságon alapul, a filmben szereplő karakterek nagy része azonban kitalált figura.
Többségében amatőr színészekkel dolgoztak, akiket az utcán, illetve a forgatási helyszíneken találtak, de a Jespert alakító srácot például egy pornóoldalon szúrták ki. Egy nézői kérdésre válaszolva elmondták, hogy a filmben oly sokszor felbukkanó svéd zászló valós képet tükröz: Svédország déli részén, ahol a film játszódik, ténylegesen tombol a nacionalizmus. Szóba került a film finanszírozása is: megtudtuk, hogy a költésvetés 70%-át állami forrásból, 30%-át magánpénzekből fedezték. Kiderült az is, hogy Martin és Emil még a középiskolában találkoztak, már 15 éve dolgoznak együtt, a Vadember pedig már a harmadik közös rendezésük. Saját bevallásuk szerint az első közös munkájuk egy bűnrossz rövidfilm volt. A Vadember láttán ezt persze kötve hisszük.
Tegnap elkísérte filmjét
David Dusa,
A romlás virágai rendezője is. A magyar származású rendező mesélt filmje ötletéről, amely elsősorban a 2009-es iráni forradalom tudósításait látva fogalmazódott meg benne. Ami igazán megfogta, hogy az iráni fiatalok miként használják fel a modern kommunikációs eszközöket a külvilággal való kapcsolattartáshoz, illetve saját forradalmuk megszervezéséhez. Véleménye szerint ennek a forradalomnak a hatása most is érezhető a Közel-Keleten, például Líbiában. Másik ihletforrásként a film egyik szereplőjét említette, Rachidot, akit az életben is így hívnak, és gyakorlatilag magát alakította a filmvásznon: egy tökéletesen naiv, a világ eseményeire rácsodálkozó fiatalt, aki szinte semmit sem tud arról, mi zajlik a világban. Megtudhattuk továbbá, hogy a filmnek személyes vonatkozása is van, hiszen a rendező Budapesten született, Svédországban, majd Dél-Afrikában nevelkedett, és jelenleg Franciaországban él, ezért is foglalkoztatta a Franciaországban gyökértelenül élő iráni lány története. A közönségtalálkozó után a lelkes nézők egy csoportja még jó ideig folytatta a beszélgetés a rendezővel a Toldi mozi kávézójában.
